A ritmusnak óriási szerepe van az élet minden területén, sőt, az egész univerzum ritmusok szerint szabályozottan működik. A földi életre hangsúlyosan igaz, hogy ritmus nélkül káoszba süllyedne, összeomlana. Ha a földi élővilágból az embert tekintjük, még nyilvánvalóbb, hogy akár a biológiai létezésünkben, akár a tudatos emberi tevékenységeinkben a ritmus alapvető fontosságú. Ha az emberi tevékenységek közül a talán legfontosabbat, a munkát vizsgáljuk, akkor is azt látjuk, hogy ritmus nélkül jól dolgozni lehetetlen. Ha pedig a munkavégzések közül azt választjuk ki, amelyikből először lett mesterség, tehát a kovácsolást, akkor azt tapasztaljuk, hogy a munka ritmusosságának elsőrendű jelentősége van, akkor is, ha egyedül dolgozik a kovács, de ha segítővel, vagy segítőkkel, akkor ez a jelentőség létfontosságúvá válik. Az együttműködők számának növekedésével együtt a ritmus hibátlan megtartásának fontossága is növekszik, és a kalapácsok és az üllő összecsendülése egyre szebb zenei formákat ölt. A csoportos munkát ősidők óta kísérik zenével, énekléssel, kántálással. A munkadalok, rigmusok csodálatos világával a néprajz és a zene kutatói sokat foglalkoztak, de furcsa módon éppen az a terület, ahol a fizikai munka és a zene a legprimerebb módon fonódik össze, a kovácsolás, kevés figyelmet kapott. Talán csak Békefi Antal, a jeles zeneszerző és zenekutató foglalkozott behatóbban ezzel a kérdéssel. „A kovácskalapácsok munkaritmusai és jelbeszéde” című tanulmánya kiválóan összefoglalja a téma szinte teljességét. Filmünkkel az ő emléke előtt tisztelgünk, az ő kutatási eredményeit és a saját tapasztalatainkat egybevetve kíséreljük meg a mozgókép lehetőségeivel bemutatni mindazt, amit ő írásban, kottaképekben és hangfelvételekkel a kovácsolás munkaritmusairól, zenei hatásáról megörökített.