Előadásomban egyetlen témát járok körül: mi is az az ukrónia?

A kérdés szétszálazandó. Egyrészt megválaszolható etimológiai szinten, illetve a szűk fogalomtörténetre fókuszálva. Másrészt megválaszolható és megválaszolandó tartalmibb módon is: valójában mi az ukrónia? Harmadrészt érdemes választ találni arra is, hogy miért lehet érdekes és fontos manapság az ukróniával, az ukronikus gondolkodással foglalatoskodás.

Eleven valóságtapasztalataink szólnak a legkülönbözőbb, egymást kizáró, homlokegyenest ellenkező lehetőségek radikális egyidejűségéről. Az ukronikus vizsgálódás ennek megértésben nyújthat segítséget – ideális esetben egyaránt figyelve a post-truth, illetve a még sosem látott variációk tárházát felvonultató eszképizmus, a valóságvesztés kihívásaira, másrészt reális alternatívák végiggondolására, mozgásterek és kényszerpályák tudatosítására s egyáltalán a kritikai potenciál gyarapítására késztetve. Az ukrónia központi problematikája, éltető centruma – lett légyen szó akár Bibó 1968-as esszéjéről, alternatív történelmi alkotásról vagy akár filozófiai fikcióról – a jelen lehetséges visszahódítása, a merev kényszerpályán mozgó jelen elképzelésének fellazítása.