Csendjén át az éjszakának száll hozzád a vágy,
és a régi lombos fának suttogása lágy.
Meg ne lássa, meg ne hallja jöttöd senki sem, jöttöd senki sem!
Szívrepesve, szívdobogva várok rád szívem, várok rád szívem!
Tied a szívem, tied a lelkem, minden gondolatom.
Tied a vágyam, tied az álmom, minden pillanatom.
Csak te néked, csak te érted, tehozzád száll dalom, epedő sóhajom.
Érted élek vágyban égek.
Ezen a tündérszép tavaszi napon,
A perc egy, mely eljő ma még,
Melyben bevallom, majd elégek,
Hogy hőn imádlak én, s érted e szív elég, csak érted ég.