Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
Mint könnycsepp sivatagban,
Mely visszatért a porban
Így mulnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
Ahogy harcol a sötéttel
Így mulnék el nélküled.
Mikor jöttek gonosz évek,
És halkan körbe vettek,
Elrejtettél a sötétben.
Mint gyöngyöt a tenger
Megőrzi a néma mélyben,
Elrejtettél a sötétben.

Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.

Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.

Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Csak az ég tudja,
És én is érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.