A gecsemánei kertből a Golgotára fel,
Kis ösvény tart, s a lelkem ma arról énekel:
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment,
S hogy bűnben el ne vesszünk, ott vérzett Ő, a szent.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, égi szeretet mélye úgy látta, elveszünk,
S kihulló drága vére lett üdvünk, életünk.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

Ó, menj a szent keresztfához, te bűnös,elveszett,
Ott békét adnak néked, a vérző, mély sebek.
E keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis.

És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél,
Fenn zengik égi népek a Bárány székinél:
Ki mindent ím elvégezett, ment az úton és vérezett.