Ebben a meditációban a belemerülünk a szívbe, mely az isteni szeretet forrása. Egyre jobban felszínre tör bennünk az isteni szeretet, mely mindent magába ölel. Végül egész lényünk magává a szeretetté válik, és a szeretet tengerében úszunk.

http://www.malaya.hu

Könyvajánló: Mesterem útján
https://www.sorsnavishop.hu/mesterem-...

Meditáció - gyakorlati útmutató:
http://malaya.hu/meditacio-gyakorlati...

Mire tanított Sri Chinmoy - Gunagriha írása:
http://gunagriha.org/sri-chinmoy/

Ajánlott honlapok:
http://www.srichinmoy.hu
http://www.gunagriha.hu
http://www.sorsnavishop.hu
http://www.malaya.hu


Sri Chinmoy a szeretetről

Emberi szeretet és isteni szeretet

Kérdés: Hogyan lehet megállapítani, hogy szeretetünk emberi szeretet vagy tiszta spirituális szeretet?

Sri Chinmoy: Ezt könnyen meg lehet mondani. Az emberi szeretetben tudatos követelés van, de legalábbis öntudatlan elvárás azért a szeretetért, amit másoknak nyújtasz. Ha szereteted tiszta vagy spirituális, akkor nincs követelés, nincs elvárás. Csak az érintett emberrel vagy emberekkel való spontán egység édes érzése létezik. A szeretetet nem arra kell használnunk, hogy megkössük vagy birtokoljuk a világot, hanem hogy felszabadítsuk és kitágítsuk saját tudatunkat és a világ tudatát.

Az emberiség szeretete

Ha el akarjuk fogadni Istent, a Teremtőt, akkor Istent, a Teremtést is el kell fogadnunk. Az ősi idők némely spirituális alakja csak Istent, a Teremtőt akarta elfogadni, Istent, a Teremtést nem. Azt mondták: “Másszunk csak fel a Himalája tetejére, és maradjunk ott!”

De Isten így szól: “Ha igazán szerettek Engem, le kell jönnötök a szegény emberiség kedvéért, azoknak az embereknek a kedvéért, akik a hegy lábánál vannak. Szolgálnotok kell őket a fényetekkel, a gyönyörötökkel, a békétekkel – mindazzal, amit elértetek. Ha fel akartok menni, ott leszek, hogy Fényt és Üdvösséget adjak nektek, de azt akarom, hogy ezt osszátok meg az emberiséggel.”

Azzal a gondolattal, tudattal és meggyőződéssel próbáljuk szeretni az egész emberiséget, hogy minden egyes emberben ott rejlik Isten Jelenléte. Pusztán azért, mert szeretjük Istent, igyekszünk Neki szentelni magunkat, és szolgálni Őt az emberiségben.

Ha meditációnk alatt szeretjük a világot, de amint meditációnknak vége, gyűlöljük, akkor az nem jó meditáció. Meditációnknak követnie kell minket amikor belépünk az élet forgatagába.

Hogyan szeressük Istent?

Ha nagyobb szeretetet akarunk érezni Isten iránt, akkor a szívünkkel kell közelednünk Felé. Ha az elmével kezdjük utazásunkat, mindenképp kudarcot vallunk. Ha ellenben a szívvel kezdjük az utazást, feltétlenül beteljesedünk. A gyermek szüntelen szeretete miatt fut édesanyja, édesapja vagy egy virág felé. A gyermeknek nincs elméje, csak a szívével érez. De mikor a gyermek felnő, és elkezd az elméjében élni, elkezd mindent kétségbe vonni, és mindenben hibát keresni.

A spirituális életben olyannak kell lennünk, mint a gyermek. Mikor az elménket használjuk, úgy véljük, hogy sok mindent tudunk már a spiritualitásról. De mit is tudunk? Tudjuk, hogyan kell kételkedni, tudjuk, hogy kell gyanakodni. Ha azt akarjuk, hogy a spiritualitás átadja nekünk üzenetét, nincs szükségünk gondolati értelmezésre. A spiritualitásnak megvan a saját fénye, a saját szeretete, amit felajánl. Nem szükséges két vagy három évig a spirituális életben lennünk ahhoz, hogy képesek legyünk szeretni Istent. Nem, Istent szerethetjük rögtön ettől a pillanattól fogva, feltéve, hogy szívünket használjuk arra, hogy szeressük Őt, nem pedig az elménket arra, hogy gondolkodjunk Róla. A szív azonosulás-egység, míg az elme állandó ítélkezést és elválasztottságot jelent.



Az isteni szeretet forrása - Malaya vezetett meditáció - Sri Chinmoy tanítása szerint